Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
versszerelem

gyerekversek

Németh Katalin · 2 hónapja
Egérke ki nem szereti a sajtot

Lyukban él,vajból van az ágya,
Diófazékban főz, de nem sajt
A vacsorája.

Macska lesi minden léptét,
S fenni fogát nagyban,
Lopódzik közelebb a lyukhoz egyre, de
Halkan.

                                                                                  Bekukkant és elámul, hogy mi az 
                                                                                  Egér kedvence,
                                                                                 Egy szelet kenyér mi lekvárral van
                                                                                 Megkenve.

                                                                                Nyála csorog, szinte már az egérlyuk is
                                                                                Elázik,
                                                                               De jaj, rá kiállt a gazda 
                                                                                 -Te lusta macska,haszontalan,kíváncsi!




      Bolha bál

Két bolha ugrik, sürög, forog
Nagyban,
Ruhát varr, termet díszít ide oda
Pattan,

Süti illat terjeng, csalogatja a legyet,
Szúnyog frakkot öltve lázasan párt 
Keres.

Sötét bolhalyukat ellepi a vendég
Sereg,
Egymás hegyén, hátán ünnepi lakoma
Terem.

Lép egyet a légy, és táncra hívja 
 Párját,
De csámpás lábával nem tudja járni 
A csárdást.
Vihogó nevetés rázza fel a csendet,
A légy fej veszve menekül, leszegett fejjel.

 Kakas vita

Kis szemétdomb tetején kakas úrfi
Kapirgál serényen,
Tyúkanyót figyeli, lesben csábítja
Feleségnek.
                                                                               Ám hirtelen szomszéd udvar rezzen
                                                                              Hajba kap a két kakas, 
                                                                             Jaj lesz annak, ki alul marad.

Toll hullik, egymás torkának esnek, 
hangos rikácsolás lepi el a 
Kertet.
De egyszer csak csend lesz, elhallgat 
Az udvar,
Gazda magot szór, kakas úrfi újra a dombról
Kukkant.


 Dió csata

Tölgyfa rezzen, csatazaj 
Lepi el az erdőt,
mókusok hada kergeti a 
Fenyőt.

Dió hullik, makk cikázik
Egy-egy ág csattan,
Szinte már az ég villámlik.

Aztán hirtelen megnyugszik a táj
Békét kér a bagoly
Veszedelmet, rókaillatot szagol.
                                                                                      Bújik már a mókus sereg csendben
                                                                                      Egy ág, a levél most már meg se
                                                                                     Rezzen.

Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Németh Katalin
Németh Katalinnak hívnak 31 éves vagyok, és 16 évesen kezdtem verseket,kisebb prózákat írni. Először hobbi szinten, majd később nagyobb sikereket elérve komolyabban is próbálkoztam. Több pályázaton is részt vettem ebből fakandóan több versem is megjelent antológiákban és egyéb könyvsorozatokban. Olvassátok el a verseimet melyeket ajánlok minden korosztálynak és várom a visszajelzéseket is.